Az ideiglenes Panzer I-es és II-es könnyűpáncélosok után a Panzerkampfwagen III-as volt az első harckocsi, amelyet azért terveztek, hogy a majdani német páncéloserők magját adja.
1935-ben a hadsereg Fegyverügyi Hivatala egy 15 t tömegű közepes harckocsi kifejlesztésére adott megbízást. A pályázatot végül a Daimler-Benz nyerte meg. Az új harcjárművet kezdetben ZW (Zugführerwagen - parancsnoki jármű) álnéven gyártották, hogy titokban tartsák, valójában min dolgoznak.
1936-ra elkészült a Pz.Kpwf. III Ausf. A első tíz példánya, melyet a 230 lóerős Maybach HL 108-as TR motorja 32 km/h csúcssebességgel tudott hajtani, és 165 km hatótávolságot tett lehetővé. Kezdetben 37 mm-es KwK L/45-ös löveggel szerelték fel, 150 lőszerrel. Ehhez tartozott még kiegészítő fegyverzet, három db 7,92 mm-es MG 34 típusú géppuska (kettő a toronyban a löveggel párhuzamosan, egy a homlokpáncélzatba építve), 4500 lőszerrel. Páncélzatának vastagsága elöl és oldalt 15 mm vastag volt.
Később az újabb változatoknál módosították a felfüggesztőrendszert, növelték a páncélzat vastagságát, az Ausf. E típusba pedig nagyobb teljesítményű, 320 LE-s Maybach HL 120 TR motort építettek be. Az 1939-es lengyelországi hadjáratban valamennyi Panzer III-as típust bevetették, összesen 98 darabot. Az Ausf. E változat a későbbi hadműveletekben (Nyugat-Európa, Szovjetunió, Észak-Afrika) is részt vett.
Az első tömegesen gyártott változat az Ausf. F volt, amelyet 1939 végétől állítottak szolgálatba. 1939 szeptembere és 1940 júliusa között a német gyárak összesen 435 darabot állítottak elő. A franciaországi hadjárat azonban bebizonyította, hogy a 37 mm-es főfegyverzet nem hatékony, így a későbbi típusokat már 50 mm-es KwK L/42-es löveggel (Ausf. G változat) és erősebb védőpáncélzattal (Ausf. H változat) gyártották. Az Ausf. H-nál már 21,6 tonnára nőtt a jármű tömege, ezért módosítani kellett a felfüggesztést, és szélesebb lánctalpakra volt szükség.
Az Ausf. J típust (Sd.Kfz. 141/1) 1941 márciusától 1942 júliusáig gyártották. Ezt a változatot állították elő a legnagyobb számban, összesen 2516 darab Pz.Kpfw. III Ausf. J készült. Ezen változat későbbi darabjait már a jóval hatékonyabb 50 mm-es KwK 39 L/60-as löveggel látták el, valamint az 50 mm-es elülső páncélzatot immár egyetlen darabból készítették.
Az újabb Ausf. L verzióból 703 darabot gyártottak, az 1942 végén hadrendbe állított Ausf. M-ből pedig összesen 292-t. Utóbbinál használták először a vékony páncélból készült oldalsó köténylemezeket (Schürzen), amely az üreges töltetű páncéltörő lövedékek ellen nyújtott némi védelmet.
Az utolsó Ausf. N változatot, amelyet Sturmpanzer III-asként is ismertek, gyalogságot támogató harceszközként vetették be. Ennek érdekében rövid csövű 75 mm-es löveggel látták el, amelyet a korai Panzer IV-eseknél alkalmaztak. Ebből a változatból 666 darab készült 1943 augusztusáig. Ezután a gyártókapacitást a Pz.Kpfw. IV-esek és a szintén Panzer III-as alvázra épülő StuG III-asok előállítására csoportosították át, a Pz.Kpfw. III-as gyártását pedig leállították.
Kialakítottak még néhány különleges rendeltetésű Pz.Kpfw. III-ast is, például a vízalatti átkelésre képes Tauchpanzer III-ast ("búvárpáncélos"). Ezeket a Nagy-Britannia elleni Seelöwe (Oroszlánfóka) hadműveletben akarták bevetni, de az akcióból végül semmi sem lett. A Szovjetunióban viszont bevetésre kerültek, 1941. június 22-én átkeltek a Lesznán, a Bug egyik mellékfolyóján. Létezett még a Panzer III-asnak parancsnoki- (Panzerbefehlswagen III), illetve műszaki mentő (Bergepanzer III) változata. 100 db Pz.Kpfw. III Ausf. M-et lángszórós harckocsivá (Flammpanzer III) alakítottak úgy, hogy főfegyverzetüket lángszóróra cserélték.
A Pz.Kpfw. III a harcokban
A lengyelországi és a franciaországi hadjáratban még korlátozott számban állt rendelkezésre a típus. A Lengyelországban bevetett 3363 harckocsi közül csak 98 volt Pz.Kpfw. III-as, bár ebből 26 megsemmisült. A Barbarossa-hadművelet során azonban meghatározó típussá lépett elő. Ekkor a rendelkezésre álló 3332 harckocsiból már 965 volt a Panzer III-asok aránya. A szovjet harckocsik ellen rendkívül hatékony volt az 50 mm-es löveggel felszerelt jármű, több száz ellenséges páncélost semmisítettek meg. Ám hamarosan feltűntek a félelmetes T-34-esek és KV-1-esek. Ezeket már 76,2 mm-es löveggel szerelték fel, ráadásul utóbbi 90 mm-es páncélzattal rendelkezett, vagyis kétszer olyan vastaggal, mint a német harckocsik. A Panzerkampfwagen III-as 50 mm-es lövege 450 méterről 47 mm vastag páncéllemezt tudott átütni. Az 50- de főleg a 37 mm-es ágyúk immár hatástalanok voltak az erős páncélzatú új orosz harckocsik ellen. Ukrajnában például egy 24 találatot kapott T-34-es tovább folytatta a harcot (37 mm-es lövegek adták le a lövéseket). Egy másik alkalommal 50 T-34-es és KV-1-es támadt a 4. páncéloshadosztály harcjárműire, és 10 Pz.Kpfw. III-as kilövésével visszaszorították a hadosztályt. A 800 méterről kilőtt 50 mm-es lövedékek hatástalanok voltak a KV-1-esekre. Abban viszont elévülhetetlen érdemeket szerzett a Panzer III-as, hogy az olyan, később legendává vált harckocsizók, mint Ernst Barkmann vagy Michael Wittman is ezzel a típussal szereztek először harci tapasztalatokat.
Észak-Afrika viszont olyan helyszínnek ígérkezett, ahol még tündökölhetnek a Panzer III-asok. Erwin Rommel tábornok Afrika Hadtestében (Afrika Korps) igen nagy szerepet kaptak a 15. és 21. páncéloshadosztály Pz.Kpfw. III-asai és IV-esei. Ezek az 1941-42-es időszakban sokkal jobbak voltak az angolok páncélosainál, talán mindössze az amerikai gyártású M3 Grant vehette fel eredményesen a harcot ellenük. Az Afrika Korps harckocsizói sokszor még a Panzer IV-esnél is jobban kedvelték a III-ast, mert jóval mozgékonyabb volt, bár 50 mm-es lövege gyengébb volt a Panzer IV-es 75 mm-es lövegénél. A főleg hosszú csövű Pz.Kpfw. III Ausf. J változatot felvonultató Afrika Korps súlyos veszteségeket okozott a brit erőknek 1942 júniusában Gazalánál, Tobruknál, de 1942 októberében El-Alamein-nél már megjelentek a legújabb amerikai Sherman harckocsik is, ekkor már fölénybe kerültek a Szövetségesek ezen a hadszíntéren. Az el-alameini vereség megroppantotta az addig legyőzhetetlennek hitt Wehrmacht gerincét, az afrikai hadjárat reményei szertefoszlottak.
1943 közepétől már folyamatosan vonták ki a frontvonalról a Panzer III-asokat, helyüket Panzer IV-esekkel és Panzer V Párducokkal töltötték be. A működőképes járműveket főleg a kiképző és helyőrségi alakulatok kapták meg. Az előrenyomuló szovjet erők is sok Pz.Kpfw. III-ast kaptak, persze nem a németek jószántából. Ezeket a zsákmányolt harckocsikat némileg átalakítva, SU-76 L/42 néven hadrendbe is állították egykori gazdáik ellen.
A Birodalom utolsó éveiben minden használható harcjárművet bevetettek, hogy az elkerülhetetlen vereséget elodázzák. A szövetségeseknek még időnként szembe kellett nézni az elavult Panzer III-asokkal, amíg elérték Németország szívét. Természetesen az 1945-ös időszakban a típus helytállása már lehetetlennek bizonyult, a Szövetségesek erősebb páncélzatú és lövegű harcjárműveit már nem volt képes megsemmisíteni.
| Panzerkampfwagen III (Sd.Kfz. 141) | |||
| Általános | Ausf. A | Ausf. J | Ausf. N |
| Jármű típusa | közepes harckocsi (Panzerkampfwagen) | ||
| Gyártó cég(ek) | n.a. | Daimler-Benz, MAN, Alkett, Henschel, Wegmann, MIAG, MNH | Henschel, Wegmann, MNH, MIAG, MAN |
| Hadrendbe állítás | 1936 | 1941 | 1942 |
| Kezelők száma | 5 fő | ||
| Méretek | |||
| Harci tömeg | 15 t | 21,5 t | 23 t |
| Teljes hossz | 5690 mm | 6410 mm | 5650 mm |
| Törzshossz | 5690 mm | 5560 mm | 5650 mm |
| Szélesség | 2810 mm | 2950 mm | |
| Magasság | 2340 mm | 2500 mm | |
| Hajtómű | |||
| Motor | Maybach HL 108 TR típusú 12 hengeres benzinmotor | Maybach HL 120 TR típusú 12 hengeres benzinmotor | |
| Teljesítmény | 230 LE | 300 LE | |
| Tüzelőanyag-tartály | 300 l | 320 l | |
| Teljesítmény | |||
| Max. sebesség országúton | 32 km/h | 40 km/h | |
| Max. sebesség terepen | 19 km/h | ||
| Hatótávolság országúton | 150 km | 145 km | 155 km |
| Hatótávolság terepen | 95 km | 85 km | |
| Kapaszkodóképesség | 30 fok | ||
| Árokáthidaló képesség | 2 m | ||
| Lépcsőmászó képesség | 0,6 m | ||
| Gázló mélység | n.a. | 0,8 m | 1,3 m |
| Minimum fordulósugár | 5,85 m | ||
| Fegyverzet | |||
| Fő fegyverzet | 37 mm-es KwK 35/36 típusú löveg | 50 mm-es KwK 39 típusú löveg | 75 mm-es KwK 37 típusú löveg |
| Csőhossz | L/45 | L/60 | L/24 |
| Kiegészítő fegyverzet | 3 db 7,92 mm-es MG 34 típusú géppuska | 2 db 7,92 mm-es MG 34 típusú géppuska | |
| Lőszer javadalmazás (fő/kiegészítő) | 150/4500 | 99/3750 | 64/4950 |
| Páncélzat | |||
| Páncéltest eleje (vastagság/dőlésszög) | 14,5 mm/69 fok | 50 mm/69 fok | |
| Páncéltest eleje, a vezető előtti rész (vastagság/dőlésszög) | 14,5 mm/81 fok | 50 mm/81 fok | 50+20 mm/81 fok |
| Páncéltest hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 14,5 mm/77-80 fok | 50 mm/80 fok | |
| Oldalak (vastagság/dőlésszög) | 14,5 mm/90 fok | 30 mm/90 fok | |
| Torony eleje (vastagság/dőlésszög) | 14,5 mm/77-80 fok | 30 mm/75 fok | |
| Torony oldala (vastagság/dőlésszög) | 14,5 mm/65 fok | 30 mm/65 fok | |
| Torony hátsó része (vastagság/dőlésszög) | 14,5 mm/78 fok | 30 mm/78 fok | |
| Torony teteje (vastagság/dőlésszög) | 10 mm/0-7 fok | ||
| Lövegpajzs (vastagság/dőlésszög) | 14,5 mm/íves | 30 mm/íves | |
| Gyártott mennyiség | 1938-ig | 1939 | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | 1945 | Összesen |
| Pz.Kpfw. III (37 mm) | 38 | 33 | 206 | 391 (5) | - | - | - | - | 673 |
| Pz.Kpfw. III (50 mm) | - | - | 467 (53) | 1713 (285) | 2158 (85) | 22 (1) | - | - | 4784 |
| Pz.Kpfw. III (75 mm) | - | - | - | - | 450 | 213 (29) | (8) | - | 700 |
( ) átalakítással készült járművek
Típusváltozatok:
Források:
by Morello
Kapcsolódó cikkek: -